Szatmár-Bereg - Tivadar Község Honlapja

Hinni a csodákban

 

„Ahol a kelő Nap arcát a Tiszában, Szamosban, Túrban mossa és Szatmár-Bereg selymes füvében törölközik, amerre reggel a vendéget kakasszó ébreszti a parasztház tömött párnái között, ahol fatoronyból hív a harang áhítatra, amerre az erdő vadja, koronás szarvas, őz és vadkan, tarka fácán indul portyára, azon a tájon, amerre százéves tölgyön ül figyelve a sas, a holló, a karvaly, ott, amerre az alma, az akác, a szilva virága a menyasszonyi fátyol, ahol a szőnyeget a kiránduló talpa alá a kikerics, a tőzike, a kárpáti sáfrány, a sárga tyúktaréj, a vitézkosbor, a nőszirom kínálja, azon a vidéken , ahol parti fecskék, rigók sármányok és más daloló madarak szolgáltatják az égi muzsikát, ott, ahol szorgos asszonykezek öltik kézimunka virágjában álmaikat, amerre mesék sárkányai, kígyói, Erős Jánosai, tudalmatos juhászai népesítik be a képzeletet, az országnak ama szegletében, amerre pogány temetőt idéző fejfák sorakoznak, ott, ahol másutt nem található ételek illata lengi be a konyhák környékét, amerre szívből jön az adjonisten és fogadjisten , ott, ahol ősi dal ritmusára ropják a fergeteges táncokat, amerre Kárpátokból lesétált óriás fenyők őrzik a portákat, arra, amerre a folyókból pimasz halak ingerlik a horgászt, azon a tájon, ahol a csóka hullatta dióból kelt ligetek kínálják az árnyat, amerre nem ismerik a lehetetlent, ott, ahol az égtájat a napraforgó arany sárga tányérja mutatja, amerre három határnál érnek véget az utak, azon a tájon kalapod mellé tűzheted a bakcsó, a daru, a fekete gólya és a gém tollát, ott, ahol révész ereje húzza a hidast a túlsó partra, amerre a városok embert örvendeztetően otthonosak, ott, azon a vidéken , ahol az itt élőknek a múltba gyökerező bölcsesség a jelen élniakarásával egyesül, és ott, ahol eljöve az este, a Nap megint a Tiszában frissíti pihenés előtt az arcát, ott van Szatmár-Bereg, a táj, amely nyitott szívvel várja azokat, akik még hiszik és szeretik a csodákat. ”