Főmenü:
Tivadar
Monográfia
Tivadar
község neve Id. Varga Antal
balmazújvárosi iskola-igazgató
múzeum
alapító és
történetbúvár
barátom levele
szerint a XIV. században: „Dyodor”,
másszor:
„Thiedor” volt. Szerinte már Nagy
Lajos király korában saját papja volt
a
pápai tizedjegyzékek
tanúsága szerint.
Félek azonban, hogy ő
összezavarja
Tivadart Tivadar-falva ugocsa megyei községgel.
Emleget egy Ábrám nevű urat,
kinek volt egy Tivadar nevű fia az 1300-as években s ez
lehetett az, kitől ez a
bereg megyei Tivadar község a nevét
vette, mint alapítójától.
(De mért ne
vehette volna ugyanattól a nevét az ugocsa megyei
Tivadar-falva is, hiszen a
régi birtokos uraknak nemcsak egy megyében volt
több falujok?...)
Zsigmond
király idejében a Tivadar-család,
(melynek utódait Szamoskéren, mint volt
híveimet ma is ismerem) már csak
részbirtokos volt Tivadaron a leányági
Gulácsy família mellett, mely 1435 ben a
Hetey és Jármy hadakkal köt Tivadar
egyes részeire zálogegyességet.
Megjegyzem,
hogy Ábrám nevű család ma is
él Tivadaron, de másutt is, ha jól
emlékszem:
Beregsurányban.
A
reformáció elfogadása óta
már sokkal
többet tudunk mindenről. Egyházi
feljegyzéseink, jegyzőkönyvek és
anyakönyvek
vannak … A
vallás mindig döntő befolyást
gyakorolt nemcsak családok, de községek,
városok és nemzetek életére
is. Ezt ma
már mindenki tudja, hiszen szemünk előtt folynak a
világnézeti harcok, nemcsak
papíron, de a véres harcmezőkön is,
több
világrészben és a
különböző
kultúrájú
országokban.
A
XVII. század első felében már
református
volt itt a lakosság, de az egyház a nagyobb,
gulácsinak volt filiája. Úrasztali
eszközei 1638-ból valók. Templom-,
torony- és parókhiális telket 1640-ben
kapott álbesi Zólyomi Miklós tivadari
földbirtokostól, aki erdélyi,
fejedelmi-tanácsos volt. Özvegye és
más uraságok is támogatták
később az
egyházat!
Anyaegyházzá
1659-ben lett Tivadar. Ekkor
készült az első papi
díjlevél.
Tanítót még akkor nem tartott az
egyház
(persze
a község sem!), hanem magok a
lelkipásztorok
tanítottak a református iskolában
egészen 1777-ig, tehát több mint
száz
esztendeig! (Csupán két lévita volt
közben, tehát azok is
papfélék) …
A
tivadari harangláb
1936-ban , előtte áll Kósa Béla
ref.lelkész
Egyesek
ma már szeretnék feleslegessé
tenni és kinullázni az egyházakat
mindenből,
holott íme csak a magyar nemzeti
művelődés-történet
úgyszólván
mindent az egyházaknak köszönhet.
Így volt
majdnem mindenütt. Az egyházakon keresztül
tettek
jót a magyarság vezető urai,
előkelői a magyar néppel s hazájukkal.
Például a mostani templom helyét is
Erdőbényei László úr
adományozta
1794-ben s a templom 1797-ben szenteltetett
fel. A régi papházat és templomot
elnyomta a Tisza
s a lelkész 1809-ig árendás
házban lakott a mostani templom
szomszédságában.
Az
első tanítói fizetés levél
1797-ben
készült.
Tehát a kicsiny református egyháznak,
mihelyt
tehette, gondja volt a
fokozottabb népnevelés
kiépítésére, amint azt a
reformáció egyházai mindenütt
tették.
Az
érdekes fa-toronyról külön kell
megemlékeznem, mert több más beregi
és
szabolcsi toronnyal együtt a baptisták
erről is azt mondják, hogy valaha övék
volt, holott
világos feljegyzéseink
vannak, melyek szerint Bakos János
papságában
„Készült ez az torony 1757-ben
Papp Moses által”… és ez
már
második tornya volt a tivadari református
egyháznak.
Lelkészi tisztségétől megfosztott
és
baptista predikátorrá felcsapott Kirner A.
Bertalan pár éves kalendáriumi
feltevése
tehát nem áll meg.
Ezt
a fatornyot görgőkön a Tisza miatt
később ökrökkel, nagy
ügyességgel az
új templom mellé húzatták,
amire még
most
is emlékeznek idősebbek elbeszélése
nyomán.
Ezen fatorony helyett szeretnénk ez
évben, Isten segítségével
közadakozásból és
Szatmár-Bereg,
Szabolcs, Hajdú
megyékben élő testvéreink
segítségével bádogtetős
kőtornyot
(harmadik) építeni,
éppen a Hármashatár
szerkesztőjének,
Kerekes Imre mérnöknek tervei szerint.
1777-ben
régi kis harangját újra
öntötte az
egyház és nagyobbá tétette.
Ezt 1833-ban újra öntette és
nagyobbította, de
ekkor már más nagyobb harangja is volt, melyet a
világháború idején elvittek
ágyúnak a haza védelmére s
helyette újat, cca 100 kg-ost öntettünk
1937-ben
buzdításomra,
közadakozásból, Isten
dicsőségére.
Temető
Tivadaron, mint másutt is, a
templom körül volt, de azt a Tisza
elhordván, egy
Vécsei nevezetű földes úrtól
kapott az egyház temetőhelyet, 1746.
körül.
Vécsei ez évben
örökölt felesége
után Zólyomi jószágot. A
Zólyomiak,
mint fentebb említettem patrónusai voltak a
tivadari egyháznak, melynek 1665. óta
máig 41
lelkipásztora volt. Új temetőhöz
a világháború után jutott
az egyház
az Országos Földbirtokrendező
Bíróság
útján
amikor az egyház falualatti földjéből
házhelyeket is sajátított ki az O. F.
B.
és helyette a gulácsi határban
juttattak
szántóföldet. Ennyit a
község
múltjáról, ami egyben az
egyház
múltja is. Egy kis
kultúrtörténeti
ízelítő…
A
lakosság.
Lakossága
magyar. Egy része kis nemes
származású. Majdnem száz
százaléka református.
A lélekszám nem
éri el a 400-t,
ami egészen érdekes, mert szapora nép
és
kevés a halálozás. Száz
évvel
ezelőtt többen születtek és
többen haltak meg,
mint most, de a lakosság arányos
növekedését nagyrészt a
kivándorlás és az
elszármazás, elházasodás
akadályozta. Alig van ház és
család,
ahonnan egy-két
lányt más faluba ne vittek volna
feleségnek, vagy
ahonnan fiú oda ne volna
csendőrnek, jegyzőnek, papnak, iparosnak stb. A
község
határa nagyon kicsi,
alig
Vagyoni
megoszlás szerint a lakosság kis
és törpe birtokos. Néhány
napszámos
család van. Ötven holdnál nagyobb birtok
egy sincs. Majdnem minden családnak van saját
háza. Legtöbben a Tisza vizét
isszák, betegség vagy
halálozás
normális Paizs-mirigy elváltozást
(népiesen:
golyvát), többet látok!
Sok
az eladósodott, védett gazda …
1925-ben alakult meg a „Legeltetési
társulat.” Addig nem volt a
községnek
legelője. Ugaron legeltettek és az Országos
Földrendező Bíróság a Tisza
túlsó
(bal) partján adott volna a kisari határban a
községnek legelőt gróf
Károlyi
László birtokából, de ezt
balgán
visszaeresztették és a saját
határukban
vásároltak
43 kat. hold földet legelő számára.
Sajnos banki
pénzen és a rossz gazdasági
viszonyok folytán ebbe bele buktak. Érzi ezt az
egész község és most
próbáljuk
ügyüket jobbra-balra képviselni,
beajánlani, de
állami segítség
nélkül és a
közigazgatási felügyelő
hatóságok
támogatása nélkül semmire nem
haladhatunk.
Nemzeti érdek pedig itt a trianoni
határszélen,
hogy megmentsenek egy elárvult
népet, egy bájos fekvésű jó
magyar falut!
A
legtöbb lovas gazda különben
állandóan
fuvarral pótolja, amit a mostoha
időjárás miatt
nem tud kiuzsorázott földjéből
kihozni. Kavicsot szállít a
Tiszától,
követ a tarpai bányából, majd
fát az
erdőről, aztán terményt a
határszéli
kereskedőknek, akik úgy látszik jobban
tudják értékesíteni ott a
határszélen, mint bent az ország
belsejében, majd
hétről-hétre
szénát-szalmát visznek
át Beregszászba, keresztül a
vámon és
így
keresnek valamit… Az igával rendelkező
egyháztagok
nagy fáradsággal, de
szívesen szállították le
kérésemre tornyunkhoz a
Az
ősfoglalkozás.
Ősfoglalkozása
különben a földművelés, de vannak
iparosok
is… Mint említém kevés a
föld
és a
fiuknak mesterség, szóval a
földmívelésen kívül
más
megélhetési lehetőség, után
kell nézniök. Most ugyan még nincs
úgy
elproletáriálózódva a
község,
mint
másfelé, de azt a
kivándorlásnak,
elszármazásnak, kirajzásnak lehet
köszönni.
Az
első nemzedék még emlékszik arra, hogy
Gulácson túl, egészen
Jándig jártak
legeltetni, végig legelőn és
kaszálón a
tivadariak, de ma már a legelők s erdők helyén
szántóföldek vannak és nincs
szabad világ. Minden birtokos és minden
község vigyáz a maga
földjére,
határára.
Ötven-hatvan
évvel ezelőtt még hét vízi
malom volt a tivadariak kezén. Mikor Petőfi itt
járt a
szatmári oldalon
(Nagyarban ma is mutogatják a Petőfi
fáját)
ezeknek a malmoknak a szavát
hallotta, mikor így irt: „Nagy távolban
a malom
zúgása, csak olyan volt, mint
szúnyog dongása”. Igen Petőfinek a
tivadari malmok
dongtak és mikor a nagyari
oldalon megállott a „föld
legjámborabb
folyója”-nál, a vele szemben levő
oldalon „Pór menyecske jött
korsó
kezében”… Az a pór
menyecske, csak tivadari
lehetett, mert végig a Tisza jobb partján, sehol
sincs
oly közel a parthoz
tapadva egyetlen község sem, csak
Tivadar…
Örülök, hogy ezt én mondhattam
meg
talán először a
nyilvánosságnak.
Említésre
méltó a kender termelés,
szövés-fonás, melyet régi
idők óta,
mind mai napig folytat a lakosság. Ma már
nem járnak a maguk fonta-szőtte vászon
fehérneműben, hanem elkótyavetyélik
vásári árusoknak
rongyokért, melyek
felényit sem érnek és
tizedrésznyi ideig
sem tartanak. Egész télen dolgoznak rajta a
„fejércselédek” s a
fonás meg a
vászonmunka igen alkalmas arra, hogy közben a falu
dolgát, világ sorsát végig
tárgyalják. Most például
Hitlert az
ausztriai Anschlusz végrehajtása
alkalmából
megtették Ludolf-nak (néhai Rudolf
trónörökösnek, aki úgy
látszik
éppúgy nem
fog meghalni soha a magyarok képzeletében, mint
Petőfi).
Szóval most jön
Ludolf, mint Hitler felszabadítani
Magyarországot!...
Szegény
álmodozó magyar népem, csoda
váró,
csoda-szarvast kergető magyar nép!...
E
kis községben most már csak egy malom
van, de az is gőzmalom és a közeli nagyobb
községekből (Kisar, Nagyar, Gulács)
ide járnak őrölni, daráltatni, haszonra
való
fát deszkává,
gerendává
fűrészeltetni.
A
tivadar-kisari rév (közös birtok) nagy
forgalmat bonyolít le Szatmár és Bereg
közt,
különösen az elvágott
Beregszász
felé, mint fentebb már említettem, ha
helyzetünk jobbra fordulhatna, bizony
nagy vas-híd kellene ide és autóbusz
járat
minden irányban!
Visszatérve
a szövéshez: itt is, mint
Szatmárban és Beregben mindenütt
szövik a
szépséges mintájú
vászon kendőket
és
terítőket, melyeket aztán Kelemen Gyula beregi
esperes
nagy ügyességgel és
hozzá értéssel
világhírűvé
tett!...
Építkezés.
Több
tisza- és szamosmenti községben, de
különösen Olcsvaapátiban
láthatni, a sok
árvíz miatt, érdekes magasra
való
építkezést,
ami azt jelenti, hogy a házhelyet
feltöltötték
és a fundamentomot lehetőleg oly
magasra építették, hogy az
árvíz a
lakóházba az istállóba ne
tudjon behatolni.
(A panyolai ásatásnál
kikerült
cölöpépítményeknek
is ez a
magyarázata: a Tisza,
Túr és Szamos árvizei!) Ilyenre
Tivadar mostani
helyén nem volt szükség, mert
bár közvetlen a Tisza partján
épült, de
emelkedett helyen. Míg kanyargós volt a
Tisza, körülfolyta. Egy kis magaslaton, ha nem is
pontosan
azon, ahol most,
mindig meg tudott húzódni a falu. Partjait a
szabályozott uj Tisza folyton
hordja, ahogy a nép mondja és
mérnökileg is
megállapítható,
„régi
ágyába vágyik
vissza”. Amit letör a tivadari partból
átviszi
a kisari oldalra s ezzel az amúgy
is módosabb kisari birtokosokat gazdagítja, mert
az
úgy nevezett „palaj” is
hasznot hajt fűzesével homokjával!...
Beregben
régen sok erdő volt s régebbi
fa-oszlop faragásnak,
esztergályozásnak sok
szép maradványa található
lakóházaknál és templomok
karzattartó oszlopainál. Ilyen volt a
múlt
évben
lebontott vásárosnaményi templom is.
Ilyen van
még ma is a tivadari templomban,
de ilyen van több tivadari és sok tarpai
ház
tornácán is. Lassan kivész, pedig
sajátos és szép.
E
vidéken a templomi szószékek
koronája,
rózsája és a karzatok eleje
szép, díszes fafaragásokkal van tele.
A tivadari
is. Hozzáértők
tanulmányozhatnák, hogy eredeti magyar
minták-e vagy utánzatok.
Jó volna ezeket gyűjteményben feldolgozni.
Ruházat.
Sajnos
magyar népviseletről beszélni erre
felé sem lehet már! A lakodalmi
szokásokban is
lenézik már a régit, a
„parasztos”, a magyarost!... Csodálatos
nép a
magyar, az intelligencia éppúgy,
mint a köznép. A megboldogult Rákosi
Jenő
író is szomorúan
állapította ezt meg
1924-ben, egyik hozzám intézett
levelében.
Míg az angol, az alkotmányos életben
is, ragaszkodik ősi elnevezéseihez, mi onnan is
eltávolítottuk a nádor, a
tárnokmester stb., stb. elnevezést.
Még
szép, hogy eskütételkor és
parádékor a
kormányférfiak és politikusok
felveszik a
csodálatos, szép díszmagyart, de
népünk már sem ünnepen, sem
örömében, sem
gyászában nem tud magyar
ruhába
öltözni… Most István
király
halálának 900 éves
fordulója
alkalmából megindult
felülről is annak a mozgalomnak a
támogatása, melyet
Dr. Ferenczy Ferenc miniszteri
osztálytanácsos barátom
indított a magyaros
divat, magyaros öltözködés
érdekében. Bizony minden
támogatást
megérdemel!... Így ahogy eddig volt, csak a
halálba lehet menni, írta egyik nem
régi
levelében nekem!...
Egyéb
szokások.
A
halotti tor szokása megvan. Olyan, mint
másfelé … Ezer éves
félig
keresztyén, félig pogányos
maradvány.
Szegény emberek
is megvendégelik a résztvevőket ilyenkor.
Régi s
új egyházi halottas éneket
énekelnek. Sokat és sokáig
…
Temetéseken az egész falu ott van és
részt
vesz az
egyházi szertartásban. Közügy
valósággal a temetés. A lakodalom
már nem.
Ide a
meghívottak összehordják a
tyúkot, lisztet s
tojást s míg az ital meg nem árt
„szépen mulatnak”, ahogy ők
hívják, de
a sátán a legritkább esetben
kíméli
meg
az ilyen alkalmakat a verekedéstől és
sértődésektől.
A
beregi nép egyházias érzelmű, ha
talán nem olyan templomos is, mint
például a
szatmári. Érdekes volna kikutatni mi az oka a
tiszaháti és a szamosháti
nép
közt lévő eme lelki differenciának!?
Talán azért, mert szegényebb,
ruhátlanabb
s ezért visszahúzódóbb a
nyilvánosságtól?...
A
nép beszéde a szép tiszai
nyelvjárást
mutatja. Pár érdekes szava, kifejezése
van, de
nincs annyi eredeti, illetve
érdekes, mint pl. szülőfaluméban, a
szamosszegiben
vagy a szomszédos tarpaiban.
A rövid „e” és
hosszú
„é” magánhangzó
között itt
is gyakran használják a közép
„ie”-t „é” helyett.
Sajnos leírni
nem tudjuk, mert idegen népeknél, akiktől a
latin betűket átvettük a régi magyar
rovásírás helyett, ezt a
hangzót nem
tudták
lekótázni, leírni, éppen
úgy, mint a
többi rövid és hosszú
magánhangzóinkat
sem. Nagy kár!...
Mire volna
szükség?
Az
egyház, a pap, a templom áldott
munkáját mindenki ismeri. Az élet
minden
vonatkozásaiban kiegyensúlyoz,
gyógyít,
felvilágosít, vezet, tanít. A
lelkipásztornak tulajdonképpen a templomon
kívüli
tevékenysége: társadalmi, nemzeti,
gazdasági s más vonatkozásokban is
igen
fontos. A nép művelése,
felvilágosítása
érdekében a
legtöbbet tesz. Ügyes-bajos
emberek, egyesületek dolgát intézi.
Erről
külön köteteket lehetne írni.
Ide
is, mint minden faluba fogyasztási és
értékesítő szövetkezet
kellene. Hitelszövetkezet a múlt évig
volt, de a rossz
vezetés miatt vagy a gazdasági viszonyok miatt
felszámolt!...
Postahivatal
és telefon kellene a községbe
a rádió és
repülőgép korában.
Gulács, Vásárosnamény
irányában néhány
kilométernyire a bekötő kövesút
hiányzik. Állítólag
kiépítése tervbe vétetett?
… A Tisza itt van, villanytelep, öntöző
csatorna,
hajójárat és
hajóállomás
felől álmodozom, hogy szegény híveimen
még
jobban segíthetnék! …
Képzett,
okleveles szülésznő nincs a
községben. Egy hozzáértő
öreg nénike van a szülő asszonyok mellett,
aki mihelyt
(gyakorlat folytán) észre veszi a bajt,
orvosért küld Tarpára. Csecsemő
halandóság normális.
Beton
készítésre,
fürdésre, napozásra
alkalmas, nagyszerű porondja van itt a Tiszának. Most egy
élelmes izraelita használja
ki és gyárt: cserepet, kút-gyűrűt
… Tivadart pompás nyaraló
hellyé lehetne
kiépíteni! …
A
kultúrház szüksége is
fennáll. Ez idő
szerint
minden előadást és
összejövetelt, az
egyház által régebben feladott
és
államivá
lett iskolában tartunk, az ismeretterjesztő
előadásoktól kezdve, a legelő
birtokossági közgyűlésig. Az
ifjúsági
egyesületek is vagy itt, vagy a lelkész
házánál tartják
összejöveteleiket, a lelkész
pár
vezetése alatt.
Közkút
nincs, gyalog-járdáról nem is
szólva…
Szerencséje
a lakosságnak, hogy szilva,
alma s dió terem a tiszai
gyümölcsöseiben, de
nincs megszervezve a gondozás és
az értékesítés,
így teljesen ki van
szolgáltatva a nép idegen kupeceknek,
úgy,
hogy 50 százalékos, sőt 100
százalékos
veszteséggel kótyavetyéli el
gyümölcs
termését ősszel, mikor az állami
adóért és minden egyéb
köztartozásért
szorítják!
… Az állami bortároló
pincék
mintájára kellene e téren is
segítségül sietnie az
államnak itt is!
Ami
a Pest környéki falvaknak Budapest, a
Debrecen környékieknek Debrecen, a
Szatmár környékieknek
Szatmár: az volt, sőt
ma is az e beregi résznek: Beregszász!
… Erről már fentebb beszéltem
… Szóval
piac kellene nekünk, mert Fehérgyarmat,
Mátészalka,
Vásárosnamény kicsiny
ahhoz, hogy mindent felvegyen… Világosabban:
nem is piac, hanem ország kell nekünk, mert a
tivadari
határ szűk, Csonka-Magyarország
szűk… A jog, igazság és a
nép
Árpád fejedelem, István
király
országa után áhítozik
és Trianon kapuit döngeti.
Többen
szeretnének elhelyezkedni a
hadseregnél, de annak leszorított keretei miatt
ez idő
szerint nem sikerül… Íme
a katonai egyenjogúság
kérdése ide is kihat
és ha azt elérjük, sok család
nehéz
problémája oldódik meg egyszerre!...
Tivadaron
is… Az ország sorsa: mindnyájunk
sorsa. Összetartozunk!...
Nagy
elismeréssel és dicsérettel
említem
meg, hogy a sok bajjal küzdő, szegény tivadari
népünk állami és
egyházi
kötelezettségeinek a nehéz
gazdasági
viszonyok közt is, hűségesen és hősiesen
eleget tett a múlt évben is… De
mennyivel jobban
tehetné, ha segítséget kapna,
vagy ha álmai-álma: Magyarország
helyre
állítása hamarosan
megtörténnék!...
Kósa
Béla
refomátus lelkész